A Dunántúli-középhegység legészakibb része a Pilis és a Visegrádi-hegység, melyek a Gerecsével együtt képezik a Dunazug-hegységet.
A Pilis hegység Esztergom-Aquincum között húzódó hosszú, de keskeny ÉNY-DK-i irányú vonulat. Legmagasabb pontja a névadó csúcs, a 757 m magas Pilis. A hegység másodkori dolomitból, mészkőből és ezekre települt kevés, a földtörténeti ó-harmadkorból származó fedőrétegekből, főleg homokkőből áll. A hegység jellegzetes megjelenési formáit a nagyarányú és gyorsan bekövetkező tektonikai változások idézték elő. A törések mentén féloldalasan kiemelt mészkő- és dolomitrögök minden oldalon tektonikus árkokra tekintenek.
A Pilist a Budai-hegységtől a Pilisvörösvár vonalában húzódó, nagyjából ÉNy-DK irányú geológiai törés választja el, míg északkeleti irányban a Szentendre-Visegrádi-hegység vulkáni tömege felé a Pomáz, Pilisszentkereszt, Kétbükkfa-nyereg és a pilisszentléleki Cserepes-völgy vonalában húzódó törés a határ. Pomáz vonalában a Nagy-Kevély csoportjából a nagyjából kelet-nyugati irányban futó Dera-patak völgye határolja el a vulkáni hegyvidéket.
A Pilis fő tömege felső triász dachsteini mészkőből áll: ilyen a Pilis csúcs és az ettől északra elhelyezkedő Nagy-és Kis-Szoplák. Ugyancsak főleg dachsteini mészkő a Fekete- és a Kétágú-hegy, a hozzá tartozó Öreg-szirt, valamint a Fehér-szirt legnagyobb része.
Vannak a Pilisben egyéb triász képződmények is, pl. bitumenes kalciteres mészkő, amely hol világosabb, hol sötétebb barnásszürke színű. Ha foszlányokban is, de megvannak a jura üledékek, mégpedig a Keszstölc, Klastrom-puszta közelében levő Fehér-szirten, az Öreg-szirten és a Dorog fölött lévő Nagy-Strázsa-hegyen.
A krétában a Pilis kiemelkedett. A kiemelkedés elsősorban ÉK-DNy, illetve erre merőleges törésvonalak mentén következett be. Ezek alakították ki a mai magasabb rögvonulatokat, sasbérceket és a köztük lévő árkos szerkezetet.
Az eocén kor üledékei a Pilis hegység peremére korlátozódnak.Az oligocén elején a Pilis újra kiemelkedett, átmeneti lepusztulás kíséretében. A hárshegyi homokkő, a középső oligocén tenger partszegélyi üledéke viszonylag nagy elterjedésben található a hegység területén, így például Klastrom-puszta környékén és a Pilis-csúcs keleti, Pilisszentkereszt felső oldalán. A felső oligocén során a Pilis nagyobb része szárazulat lehetett. A hegység területe kívül esett a miocén vulkanizmus központján. A Pilis barlangjai többnyire a jól karsztosodó dachsteini mészkőben jöttek létre, mégpedig elsősorban feltörő hévizek hatására.A terület vízszegénysége átlagon felüli, kevés az állandó vízfolyás.
A Szentendre-Visegrád-andezithegység
Jellegzetes vulkáni hegyvidék. Ezek az andezithegyek is részei annak a miocén vulkáni vonulatnak, amelyik a Kárpátok felgyűrődését követően jött létre. Visegrád-Szentendre környékén a krátereken keresztül egykor magasba robbant, majd lerakódott vulkáni törmelék van túlsúlyban, finomabb andezittufa és sokkal durvább, nemegyszer fej vagy asztal nagyságú tömböket is tartalmazó vulkáni andezitagglomerátum. A vulkáni kőzeteket nem lehet mindenütt egyszerűen felismerni. A felszínen el is takarják különböző kőzetek. Csaknem összefüggő, vastagabb löszlepel borítja az andezitterületnek a keleti oldalát Dunabogdány környékéig, és attól tovább délre, végig az Ásványpatak, Róka-hegy, Kalicsa-patak oldalában. Ez alól a löszlepel alól csak a magasabbra kiemelt részeken vagy pedig a patakvölgyekben bukkan elő a vulkáni kőzetanyag. Különleges geológiai értéke van azoknak a kőzeteknek, amelyek közvetlenül a vulkáni működést követően rakódtak rá az andezitre. Ezek közül a legfontosabb a lajtamészkő, amely a vulkanizmus után újra tért hódító miocén szigettenger gazdag élővilágából jött létre. A lajtamészkő azt bizonyítja, hogy a vulkáni hegyek akkoriban sokkal alacsonyabbak voltak, mint manapság, felszínük a tenger szintje közelében volt, és a tenger a frissen létrejött vulkáni hegyek anyagát részben el is borította.
A vulkanizmust követően geológiai törések sakktáblaszerűen összetördelték a sztratovulkáni tömeget, és azt az alatta lévő idősebb kőzetekkel együtt, egyes tömbökben a magasba emelték, más részeken pedig a mélybe süllyesztették. A Szentendre-Visegrádi-hegység legmagasabb csúcsa, a 700 m magas Dobogó-kő egy nagyobb rétegvulkán maradványának tekinthető, a tőle északra lévő Keserűs-heggyel együtt. A Szentendre-Visegrádi andezithegység barlangokban szegény.
A Visegrádi-hegység patakjai a Duna vízrendszeréhez tartoznak. Ezek közül jelentősebbek: az Apátkúti-patak, a Lepence-patak és a Keserűs-patak. A hegyekben sok a forrás.
A Duna-kanyar
A Duna-kanyar nem csak Magyarország, hanem Európa természeti látnivalóinak ranglistáján is előkelő helyen áll. Sok téves magyarázat ellenére ezt a rendkívül szép völgyszakaszt a Duna alakította ki. A Duna-szoros mindkét oldalán felismerhetők az ősfolyó különböző korú teraszai. A legrégibb teraszok magassága azt bizonyítja, hogy a vulkáni hegyek mintegy 300 m-t emelkedtek az áttöréses szakaszon.
Tarján Ferencné
PITE alapító tag
Felhasznált irodalom:
A Pilis-Visegrádi hegység részletes kalauza. Szerk. Thirring Gusztáv. Bp. A Turistaság és
Alpinizmus Lap-, Könyv- és Térképkiadó R.T. kiadása, 1929. 176 p.
Juhász Árpád: Évmilliók emlékei. Magyarország földtörténeti és ásványi kincsei.
2.átdolg.kiad. Bp. Gondolat, 1987. 561 p.
Sas-hegytől a Kálvária-dombig. Észak-Dunántúl természeti értékei. Szerk. Rakonczay Zoltán.
Bp. Mezőgazda K. 1992. 367 p.
Cseke László: Visegrád. 4. átdolg.kiad. Bp. Panoráma, 191 p.
